S a hozzáértő, dolgozó
nép okos gyülekezetében
hányni-vetni meg száz bajunk.

Olyasmi a demokrácia, amilyennek József Attila lefesti? Kezd nagyon másképp kinézni. Illiberális Magyarország, valami hasonló Lengyelországban. Megerősödött szélsőjobb egész Európában. Most épp Brexit. De mindez eltörpül amellett, hogy az USA-ban egy útszéli demagóg lett a két elnökjelölt egyike. Orbán már mellé is állt. Mi folyik itt?

Borús beszélgetéseink egyre gyakrabban szólnak a primitív politikai demagógia nyomasztó fölényéről. Arról, hogy a pár szóban elmondható hülyítések a csökkenő rezsiről, vagy Brüsszel megállításáról mennyivel jobban működnek politikailag, mint a bonyolult magyarázatokat igénylő árnyalt álláspontok. Gyilkolt egy migráns, vs. nézzük meg a bűnügyi statisztikát. Egyre inkább el is hisszük magunknak, hogy ez már csak így van, és ez a dolgok természete.

S ha elhisszük, akkor már tényleg így is van, hisz meg sem tudunk próbálni mást.

De tegyük fel egy pillanatra, hogy a komoly szó valóban szükségszerűen leküzdhetetlen versenyhátrányban van a hangzatos jelszavakkal szemben. Mi következik ebből? Az, hogy a demokrácia, a vélemények szabad ütköztetése és versenye egy működésképtelen társadalomirányítás modell. Akkor ebben a rendszerben mindig is a butaság fog győzni. Akkor Orbánnak van igaza. Pesszimisták is vagyunk rendesen. Végignéztük, ahogy a rendszerváltás demokratikus eufóriájától eljutottunk a Habony-művekig. De ha ez így lenne törvényszerű, akkor a nálunknál régebbi demokráciáknak nem most, hanem már réges-régen végig kellett volna menni ezen az úton. Akkor nem Donald Trump primitívsége lenne az újság, és elképzelhetetlen lenne, hogy egy Hillary Clinton, vagy egy Barack Obama labdába rúghasson.

Nem, nem igaz, hogy a demagóg politizálás automatikusan fölényben lenne. A demokrácia valósága persze sosem felelt meg teljesen József Attila ideáljának. Mindig is része volt a féligazság, félhazugság – néha „tán egészen az”. Része volt, hogy mit mondok a kampányban, és mit majd a győzelem után. Hogy mit teszek a ciklus elején, és mit a következő választáshoz közeledve. De akkor is: egy jól működő demokráciában a népbutítás korlátok között marad. A kulturált demokratikus diskurzus azonban el is tud lehetetlenülni. A Weimar-i Németország a rettenetes történelmi példa. De épp elég példa van tartósan virágzó demokráciára is.

Van miért kiállni tehát: meg kell harcolnunk, hogy a populizmus új hulláma vereséget szenvedjen.

Közhely, a Brexit kapcsán magam is írtam már. A friss populizmus mögött ott van a kisember jövedelmi leszakadása és elvesztett egzisztenciális biztonsága. De talán nem csak az. Felhalmozódtak a demokráciával kapcsolatos csalódások, az "úgyis hazudnak", az "úgysem értik a mi problémáinkat". Nem elég tehát szembemenni a populizmussal: az eddiginél valódibb demokrácia kell, közelebb József Attila szavaihoz. Az is lehet, hogy ezt naiv igénynek látja az Kedves Olvasó. Pedig a demokrácia nem csak túlélt már századokat (már ahol), hanem fejlődött is: mennyivel kulturáltabban működött az elmúlt évtizedekben, mint a megelőző századokban?

Miért ne lehetne továbblépni? Az amerikai kampányban Bernie Sanders képviselt effélét, és volt rá kereslet. De kiforratlan még amit mond: több benne a haragudás, mint a kompetens javaslat, ami politikailag is megvalósítható. Jó, hogy végül beállt Clinton mögé, aki ha új minőséget nem is hoz, de legalább megjeleníti azt a működőképes, ügy-orientált demokráciát, amelyik létezik, s amelynek a választáson esélye van.

A frissen megnevezett két elnökjelölt, Hillary Clinton és Donald Trump közötti kontraszt aligha lehetne nagyobb. Míg az előbbi – a leköszönő elnök egy megjegyzése szerint – a valaha volt legfelkészültebb a posztra, az utóbbi nyilvánvalóan a legfelkészületlenebb. Aki azonban képes megszólítani a vesztesek szorongását. Kompetencia, vagy bűnbakképzés. Kétféle viszony a választópolgárhoz: okos gyülekezet, vagy birkanép. Az amerikai választók döntésének nyilván óriási hatása lesz az egész világ politikai légkörére. A miénkére különösen.

Ha idézettel kezdtem, úgy is zárom, a távozó First Lady Hillary-t támogató beszédéből vett, Trump Twitter-kirohanásaira utaló megjegyzéssel:

Azok az ügyek, amelyekkel egy elnöknek szembe kell néznie, nem feketék, vagy fehérek, és nem egyszerűsíthetőek le 140 karakterre.