Az alábbi ábrát ebből a videóból másoltam ki. Paul Krugman, Janet Gornick, és Branko Milanovic közgazdászok beszélgetnek Milanovic "Globalizáció és egyenlőtlenség: Új megközelítés a globalizáció korához" című könyvéről, amelybe itt lehet beleolvasni. Az ábra azt mutatja be, hogy változott az emberiség egészének jövedelem-eloszlása 1988 és 2008 között, azaz a válságot megelőző 20 évben.

A vízszintes tengelyt úgy képzeljük el, hogy balról jobbra sorbaállítjuk az összes embert jövedelem szerint a legszegényebbtől a leggazdagabbig. Ezután az összes jövedelemkategóriában megnézzük, hogy hány százalékkal nőtt a reáljövedelem az adott kategóriában 20 év alatt, s ezt mérjük fel függőlegesen. (Az egyes valutákat vásárlóerejük szerint hasonlítjuk össze.) Efféle ábrákat korábban egy-egy országon belül volt szokás készíteni. Azt néztük rajta, hogy a görbe vajon balra, vagy jobbra lejt-e? Az első esetben a gazdagok jövedelme nőtt jobban, mint a szegényeké, azaz az egyenlőtlenség nőtt. A második esetben pont fordítva, a egyenlőtlenség csökkent. Ezen az ábrán azonban - az egész emberiségre vonatkozóan - valami nagyon más látszik: a jövedelmek egyrészt a közepes jövedelmi kategóriában, másrészt a a leggazdagabbak körében nőttek erősen.

A felső 20 százalék az nagyjából a fejlett világ. A világ ezen részén tehát a jövedelmek drámai szétszakadását láthatjuk. A fejlett országok alacsony jövedelmei gyakorlatilag ott maradtak, ahol voltak, míg a legnagyobbak elszálltak. Ez a jövedelem-szétszakadás ott van minden mögött, ami ma a fejlett világban történik. Amiről a múltkor, meg azelőtt írtam. Az emberiség meghatározóan nagy részének viszont komolyan javult a helyzete. Gondoljunk itt elsősorban Kína szédületes fejlődésére, de jön fel India, vagy Latin-Amerika is. Az emberi nem legeslegszerencsétlenebbjei egyenlőre sajnos kimaradnak ebből a felemelkedésből - újabban azért Fekete-Afrika is mozdul már.

A helyzet gyökeresen megváltozott a '70-es évek óta. Akkor azon aggódott mindenki, hogy a világban a gazdagok gazdagabbá, a szegények szegényebbé válnak. Hogy a "harmadik világ" - ahová mindenkit soroltunk a Nyugaton és a szovjet táboron kívül - menthetetlenül leszakad. Ijesztő távlat volt, súlyos konfliktusokat vetített előre - de szerencsére nem ebbe az irányba halad a világ. A modern kori gazdasági fejlődés két hatalmas hullámban szorította vissza a szegénységet. Először a nyugati világ oldotta meg, hogy - a történelemben először - polgárai többsége számára jó életet biztosítson. Ezekben az országokban ma már a nyomor és szegénység, ha el nem is tűnt, de viszonylag kevesek sorsa. Ezután következett az említett 20 év, amikor - a liberális kapitalizmus globalizációja nyomán - hatalmas embertömegek indultak meg a felemelkedés útján.

Hová vezet ez? Nem látszik semmi leküzdhetetlen korlátja annak, hogy ez a kiegyenlítődési folyamat folytatódjon, és kiterjedjen az egész világra. Bármennyire is meglepően hangzik, nincs elvi akadálya annak, hogy az emberiség egésze kiemelkedjen a szegénységből. Nem álom, reális lehetőség. Sajnos messze nem bizonyosság: klímakrízis, atomfegyverkezés, iszlám összeomlás, kínai-orosz nacionalizmus - hosszan sorolhatnánk azokat az okokat, amelyek esetleg rossz irányba lökhetik a történelem menetét. Ami ugye nincs előre megírva. De fontos tudni: a pozitív perspektíva is létezik. És bizonyosan katasztrófához vezetne, ha ez a globális kiegyenlítődési folyamat valamiért elakadna.

A nagy kihívások egyike a fejlett világ jövedelmi szétszakadása, és a demokrácia ebből adódó krízise épp a legkomolyabb demokratikus hagyományokkal rendelkező országokban. A nem nagyon magasan képzett munkaerő egyre nehezebben él meg a piacon - a globális verseny miatt is, és a nyakunkon lévő újabb technológiaváltás miatt is. Oktatás és jóléti-emancipációs politika skandináv módra, de európai szinten a lehetséges válasz. A Trump-ok és Brexit-próféták bűnbak-képzése pedig nagyon nem az. Ha a bezárkózók győznek a fejlett országokban, akkor a Nyugat drámai - morális és gazdasági - összeomlása kíséri majd mások felemelkedését.

Magyarországról sokat írtam már. Nálunk egymásra rétegződött a gazdasági rendszerváltás, a szovjet piac összeomlása és a kiéleződött nemzetközi verseny hatása. És lett ami lett, élünk a sokak nyomora és a totális hülyítés világában, mert nem volt erőnk szembenézni a helyzettel. A magyar ember munkáját ahogy eddig sem, természetesen ezután sem a migránsok veszik el. Az indiai, vagy a kínai munkaerőnek nem kell idejönnie, hogy alacsony bérigényével kiszorítsa a magyar munkaerőt a piacról. A "liberális Nyugat alkonya" jellegű képzelgések pedig azért ostobaságok, mert a nagy kiegyenlítődést éppen a nyugati társadalomfejlődés eredményeinek globalizációja okozza. Térjünk észre, amíg nem késő.