Persze, hogy nincs olyan, hogy Soros-Terv. Soha nem hallottuk erről a dologról, amíg a fideszes spin-doktorok ki nem találták, hogy ezt kell nyomatni. Némi nyelvtudással könnyű ma már külföldi hírforrásokat olvasni – és akkor világos, hogy csak kis hazánkban, és néhány más hasonló helyen rángatja Soros György dróton a Brüsszelt. Persze, hogy nem lehet kiadni a nem létező Soros-tervről szóló (valószínűleg) nem létező titkosszolgálati jelentéseket a nemzetbiztonsági bizottsági tagoknak sem.

Ha valami, akkor ez a "politikai termék", hogy G. Fodor Gábor (alias GFG, a kormányzati think-tank, a Századvég alelnöke) elhíresült szavait idézzem. De legyen inkább a "politikai hazugság" - vagy egyszerűen csak "hazugság". A butítás - egyenlőre - működik: látjuk a közvélemény-kutatási adatokban. Hogy miért, arról, írtam már: mert összeomlott a normális közbeszéd.

Nézzük most a termékfejlesztők szempontjából. Lánci András filozófust  idézném, autentikus forrásként. Ő volt a Századvég elnöke, míg a  Corvinus rektora nem lett. "Elfogadom, hogy felfogása szerint Gyurcsány az igazat akarta elmondani. Csakhogy az emberek nem viselik el az igazságot – ezt már Platón óta tudjuk. Így tehát politikai hiba annak elmondásával kísérletezni." Figyeljünk jól, mert megtudjuk, mi az igazi baj Gyurcsány Ferenccel: igazat akart mondani. Nem, nem azt mondja Lánci, hogy Gyurcsány hazudott, és ez bűn. Hanem hogy (a saját felfogása szerinti) igazat akarta mondani - és ez politikai hiba. Nem azt kifogásolja, hogy Gyurcsány a teljes igazsággal csak a választás után állt elő – hanem hogy előállt vele egyáltalán. Figyeljünk a mélységre: népbutítás, mint filozófiai álláspont. "Machiavellista, hegeliánus, nietzscheánus, hobbesiánus vagyok, amitől a kantiánus, rawlsiánus baloldaliakat, liberálisokat persze a hideg rázza." – mondja. Igen, komolyan gondolják: nem az igazat kell mondani.

Emlékszünk még a nagyjelenetre, amikor kétmillióan voltak a Kossuth téren, miközben a "kantiánus" újságírók szerint töredék annyian sem férnek el ott? És hosszan ragaszkodtak ehhez a blöffhöz, a kinevetést is vállalva. S ami már egyáltalán nem volt nevetséges: a 2002-es választások eredményének politikai el nem ismerése, a "csalás történt" lebegtetése, az újraszámolás követelése. Amikor pedig ott voltak ők is minden választási bizottságban, ők is számoltak és jogilag nem is vonták kétségbe az eredményt. Kivizsgálni az állítólagos csalásokat soha nem is próbálták. Ma már tudjuk: ez még csak a kezdet volt. A nyugdíj-mentés meg a Rezsiharc. A nyilvánvalót tagadták le vérlázító módon a népszavazási kopasz-botrányban. Nem folytatom.

De nincs könnyű dolguk hazugság-ügyben. Amikor GFG váratlanul interjúba mondta mindannyiunk számára, hogy a „polgári Magyarország” csak egy politikai termék volt, és hülye volt, aki elhitte, akkor a jobboldali kör felhorkant. Hisz mind elhitték, sőt azt hitték, ezt az elhívést várják tőlük. Azt még pont nem hazugságnak szánták, hanem komolyan gondolásra. Hogy a legszűkebb kör is komolyan gondolta-e, ezt nehéz tudnunk, tippelném, hogy félig még igen. Még nem tartottak ott, ahol most. Azóta GFG-ről kevesebbet hallunk, ezt találtam legfrissebbként.

A hazugsággal ugyanis logikai probléma van. Ha be akarok csapni valakit, akkor nem mondhatom neki azt, hogy most én hazudok neked, hogy becsapjalak, mert ez az én érdekem és etikai álláspontom. A saját hívek értelmesebbjének viszont muszáj megmondani, hogy most tudatosan hazudunk, mert ez a politika normalitása és mi a jó cél érdekében hazudunk. Magától még esetleg azt hinné, hogy rossz szándékunk van a hazugsággal, ami ugye bűn. Esetleg zokon venné, hogy a nevében hazudnak. A gebasz ott van, hogy nem lehet rendesen elhatárolni a kettőt egymástól. Nem lehet egy hazugságot akármeddig következetesen képviselni. Épp mostanában zavarodnak bele a migráns-tematikákba (meg ez is, meg a legfrissebb móka). Túltolták talán.

Következetesen képviselni csakis az igazságot lehet. De az igazat mondani meg nehéz. Eleve nehéz tudni, mi az igazság, és utána szembenézni vele - lehet - még nehezebb. Szavazatszerzési szándékkal - márpedig ez a demokratikus politika egyik alapügye - különösen nehéz. Az egyre bonyolulttá váló világban ráadásul egyre kevésbé lehet a régi egyszerű sémákon belül a teljes igazat mondani. A legdemokratikusabb országokban is hazug világnak érezte a politikát a társadalom jó része már a "alternatív tények" előtti régi szép időkben is.  És minden (viszonylag) kis hazugság, ami valahogy elment, amit konkrétan valahogy elfelejtett/megbocsájtott a szavazó, rombolta a közbeszéd hitelét - és jutottunk, ahová jutottunk. A stabil géniusz, aki az Amerikai Egyesült Államok elnöke. Kínunkban röhögünk, ha Belgiumot gyönyörű városnak nevezi.

Ez a blog annak leszögezésével indult, hogy Orbánéknak nem lesz módjuk konszolidált hatalomgyakorlásra, mert hazugsággal kerültek hatalomra. Nem érthetetlen tehát az, ami most történik velünk. Ettől még a totális, elvileg is felvállalt és ilyen intenzitással nyomatott hazugság, a Stop Soros és az "idegenrendészeti távoltartás" - ez az egész őrület egy teljesen új minőség.  Nem nagyon jut eszembe közelebbi precedens, mit a "Tito az imperializmus láncos kutyája". Az elején még újra és újra szó volt a rendszer konszolidációjáról, ami persze nem volt - és nem is lesz - lehetséges.

A politikai termékek világa egy politikai pilótajáték.

Ennek így nem tud magától jó vége lenni. Ki kell ebből szállni mielőbb. Az igazat kell mondani, ha nehéz is - másképpen nem megy. Értem, hogy ezt - jó esetben - képtelen naivitásnak érzi sok becsületes ember is. Többek között ő meggyőzésükre íródik ez a blog.

 Ha érdekel ez a blog, csatlakozz a Józan beszéd Facebook-csoporthoz.