A magyar név megint szép lesz, 

Méltó régi nagy híréhez;

Mit rákentek a századok,

Lemossuk a gyalázatot!

(Pest, 1848. március 13.)

A nagyvilágban talán nem sokan tudják ki volt Petőfi Sándor (bár Kínában például igen), hogy mi történt Magyarországon a századok során, és mi 1848-ban, amikor Európában másutt is forradalmak voltak. De a politizáló közvélemény az egész világon számontartja a magyar '56-ot, a megtorlással és menekülthullámmal, valamint a magyar '89-et, a határnyitással, és ami utána történt egész Kelet-Európában. A két dátum, amikor a történelmet Magyarországon írták, a szabadság nevében. A közhely az, hogy a berlini fal Magyarországon dőlt le '89-ben az '56-os előkészítés után. A "magyar név" ezt jelenti a világ politikai közbeszédében.

Legalább is így volt ez pár évvel ezelőttig. Hosszú évek után, amikor Magyarország elvétve szerepelt a nemzetközi hírekben, újra velünk van tele a világsajtó – de ellenkező előjellel. Az "erős emberek" felemelkedéséről, a liberális demokrácia, a jogállamiság visszaszorulásától tart ma a demokratikus világ. Trump, Putyin, Erdogan, Duarte. Az újév napján beiktatott Bolsonaro. És a beiktatásán az EU-ból egyedül megjelenő Orbán Viktor, aki látványosan kiemelkedik e mezőnyből. Trump egy idióta. A többiek országát eddig sem a nyugati demokráciák közé sorolták. De Orbán okos és egy EU tagállamban, mégpedig pont a szabadságharcairól híres Magyarországon került hatalomra és tartja meg nem csak  hatalmát, hanem a szavazók nagyjából felének tartós támogatását is.

Más tagállamokban is lehet baj a bíróságok függetlenségével, a jogállamisággal és a korrupcióval. De az a stabil rendszer, amit Orbán felépített, egyedülálló az Unióban, és csak Putyin művéhez mérhető. Jól kimódolt ellenségképekkel, professzionálisan felépített gyűlöletkeltéssel művelt agymosás. Lefizetésen és félelemkeltésen alapuló hatalomgyakorlás. A gazdaság, a sajtó, az igazságszolgáltatás majdnem teljes kontrollja. A CEU elzavarása után épp az akadémiai kutatóintézek bedarálásán dolgoznak. Mészáros Lőrinc az ország leggazdagabb embere, tudjuk hogyan. Nem találnak semmit azokban az ügyekben, amelyeket az OLAF szerint vizsgálni kellene. Az ügyészség képes azzal jönni, hogy a TV-székházban nem képviselőket vertek, hanem a képviselők rendbontottak. Napestig sorolhatnánk. Gyalázat, ami ebből az országból lett.

A nagyvilágban azonban megtorpanóban van a nacionalista-illiberális hullám. Tetőzik a Brexit-dráma. Most derül ki feketén-fehéren, mekkora becsapás volt az egész. Hogy nincs olyan verzió, amely megvalósítaná azt az álmot, amire a brittek kis többége szavazott. Bajban van Trump is. Nem kapta meg a pénzt a Falra (amelyet az eredeti handabanda szerint ugye Mexikó fizetett volna), az orosz kapcsolatok vizsgálata halad (Trump csapatának legalább 100 orosz kapcsolatfelvétele volt az elnök beiktatása előtt) és lendületbe jött az immár demokrata többségű Képviselőház. Az Európai Néppártban pedig végre-valahára betelt a pohár és talán tényleg kizárják a Fideszt - vagy nem, és akkor meg ővele szakítanak mások. Az európai választáson valószínűleg megerősödnek a különféle nacionalista pártok az 5 évvel ezelőtti eredményhez képest – de egészen biztosan nem lesz olyasféle fordulat, amit Orbán remélt. 

Talán végre itt az idő, számunkra is. Tudja mindenki, mi van. Vidéken is tudják, falun is. Ott talán még jobban, mert közvetlenebbül látszik. Akkor?

Az elmúlt hónapok tüntetései a "rabszolgatörvény" megszavazása és az ellenzéki képviselők fellépése, az ellenzéki összefogás formálódása új helyzetet mutat. Igaz, ilyet írtam már, úgy két éve, a CEU-tüntetések kapcsán is. És sokszor volt már ilyesféle hangulatunk az elmúlt kilenc évben. Eddig mindegyik nekibuzdulás elcsendesült. Igaz, mindegyikből maradt is valami: a mostani tüntetéseken megjelenő fiatalok egy részének például épp a CEU ügy nyitotta fel a szemét. Viszont most sem "állt le az ország", amire pedig a szónokok hívtak.

Mire várunk? Miért hagyjuk? Miért megy ilyen nehezen, ilyen sok éve?

Mert elveszett a hit abban, hogy jobb is lehetne. Elég sok ember érti már, hogy a hatalmon lévők gazemberek – csak sokan megadták magukat annak, hogy a politika, a pártok, meg a hatalom már csak ilyen. Azt is elég sok ember érzi, hogy agymosás folyik – csak sokan megadták magukat annak, hogy a politika természete szerint hazugság.

E miatt van az, hogy tiltakozni - bármilyen sok ok is van rá - kevés. Kevés újra és újra felróni a rendszernek mindazt, amit eddig is felróttunk, kiegészítve talán az Akadémia friss ügyével. Muszáj felmutatni és képviselni a pozitív alternatívát. A tisztességes, és az ország ügyeit megoldani – és nem csak szájbefogással és propagadával azt elfedni – képes politika lehetőségét és elérhetőségét. Megalapozatlan igéretekkel persze rég tele lett a padlás. Elkerülhetetlen komolyan beszélni arról, hogy ezek az ügyek valóban nehezek, és a nem csak passzióból nem oldották őket meg a különféle kormányok. Hogy nehéz lesz, és generációnyi időbe fog telni. Hogy éppen ezért nem szabad újabb és újabb ciklusokat képzelt ellenségekkel vívott csatára pazarolni. Hogy de létezik a jó irányba vivő út. Ha jelszó kell: Európa és Oktatás.

Ha megfordul a széljárás Magyarországon, az nemzetközileg is fontos lesz. És akkor a magyar név újra szép lesz...

Ha érdekel ez a blog és még nem tetted, csatlakozz a Józan beszéd Facebook-csoporthoz!