Veszprémben kiderült: a Fidesz leváltható. Most elég volt egy hiteles ember, mögé csöndben néhány párt támogatása, aktivistái, és persze sok-sok munka. De egy országos fordulathoz ennyi kevés lesz. Világos gondolat kell arról, mi lesz azután, és olyan csapat, amelyre rábízzuk az országunkat.

Felsorolni is tereh az elmúlt évek számtalan kezdeményezését újabb és újabb pártok és nempártok létrehozására annak érdekében, hogy legyen végre valami hiteles, amely megszólítja a bizonytalanokat, amely végre mond valami programot, amely... És? Drámai az űr az ellenzéki oldalon. Ennyi fülkeforradalmi év után. 

Mi tart minket fogva ennyire?

Az az ábránd tart minket fogva, hogy csak tévedésből és ármányból ilyen nehéz. Pedig tényleg az. Az ország gazdasága a rendszerváltás után a szovjet piac összeomlása következtében elszenvedett egy hatalmas visszaesést, s milliónyi ember került reménytelen helyzetbe. A globalizációs verseny pedig végleg ellehetetlenítette a képzetlen munkaerőt. Óriási erőfeszítéssel igyekeznénk ebből feltápászkodni – nem is teljesen sikertelenül. De lelkileg beleroppantunk, és sok mindent elrontottunk.

Elrontottuk, mert elvesztettük kapcsolatunkat a valósággal. Rossz hír hozójaként néztünk a tisztességes közgazdászokra, politikusokra. Azokra, akik nehéz, de valós utat hirdettek volna. (Mondok egy nevet: Békesi László.) A valóságvesztés szürreális légkörében nagyjából minden demokratikus kormány csak vergődni tudott. S jött Orbán, a megmentő, aki megígérte hogy ezentúl a magyar emberek érdeke érvényesül. S most félő, hogy az Orbán-rezsim dúlása (meg a Jobbiké, ha az jön utána) hosszú távra kitaszít minket a fejlett országok világából.

Ha a viszonyítási pont a humbugg unortodoxia meg a rezsiharc, akkor az ellenzék be van kerítve, zavarban van és emberi minőségében is tönkremegy. A szabadságharc győzedelmes megvívása  esetére várható magyar kánaánt felülígérni nem lehet. Aki ígér valami földhözragadtabbat, csak hiteltelenné teszi magát. Ha nem ígér, akkor mit mondhatna? Mondja, hogy rosszabb lesz, de mi legalább nem hazudunk? Vagy higgye inkább el, hogy az unortodoxia jó dolog, csak nem elég jól csinálják? Vagy mondja azt, hogy mi majd kitaláljuk, amit az eddigi gonoszok és ostobák nem tudtak kitalálni, és akkor mindenkinek jut? Mondja azt, hogy már a jövő héten elkezdik kitalálni, mindenki hozzászólhat, munkacsoportok lesznek rá az egész országban? Fedezze fel az energiacellát? Hiteltelen, így is, úgy is. Ha volt már miniszter akkor azért. Ha nincs rajta sapka, akkor pláne.

S egyébként is katasztrófa lenne, ha egy szedett-vedett, politikájában megosztott és bizonytalan ellenzék kerülne hatalomra. A bukott fülkeforradalmároknak csak meg kellene várniuk az első komolyabb döntést, hogy újra megszorítást kiáltsanak, és szétporladna az egész.

Viszonyítási pontot kell váltani. Van ami van. Tartunk, ahol tartunk. Magunk is hibásak vagyunk abban, hogy nem vittük többre, és a történelem sem egy könnyű menet. Ehhez képest lehet pozitív programot mondani. Újra kell teremteni a befektetésbarát mutyimentes gazdaságot. Prioritást kell adni az oktatásnak. A szegénység, a nyomor problémáját igenis meg lehet oldani. Generációváltásnyi idő alatt, mert ez ilyen. Ki lehet találni, mit kell tenni. Látott már a világ felzárkóztató programot, vannak, akik értenek az ilyenhez. Mindez pénzbe fog kerülni, sokba. Ezt a pénzt nekünk kell összeadni, mert más nem fogja. (Az EU már ad eleget.) S nem a leggazdagabbak fogják összeadni, mert ők kevesen vannak.

Az igazat kell mondani. Annak az ellenzéknek, amely gyáva teljes egyértelműséggel kimondani, hogy a  rezsiharc egy aljas hazugság, esélye sincs ara, hogy hiteles legyen. Amelyik kimondja, annak nehéz lesz. A hiteles ellenzék az lesz, amely vállalja, hogy fel kell nőnünk. Hogy nekünk kell megoldani, és nem csak Orbán elzavarását. Hogy nekünk kell összedobnunk.