Egy ekkora menekültáradatot nem lehet emberileg elfogadható eszközökkel feltartóztatni. Ha lehetne, akkor nem lenne tartósan sokmilliónyi menekült jó néhány Európán kívüli országban. Vagy nem lenne például két millió szíriai évek óta Törökországban. És Törökország Orbán illiberális mintaállama: biztosan nem valamiféle liberális eltévelyedésből fogadnak be menekülteket. A görög-török szárazföldi határ védelmével pedig semmi baj sincs. Még kerítés is van. De ha emberek elindulnak lélekvesztő gumicsónakokban Törökországból valamelyik közeli görög szigetre, akkor a határőrizet fogalmának nincs többé értelme. Ezt fejezi ki drámaian a halott kisfiú ikonná vált képe. A menekültkrízis megérkezett Európába.

Talán ne engedjék a csónakokat kikötni? Ilyen nincs. Azt mondani, hogy azért kell nekünk védenünk a keresztény Európát, mert a görögök és az olaszok nem védik meg a saját határaikat, egyszerűen aljas. Az, hogy Magyarország nagy bajok nélkül le tudta zárni határait, csak annak köszönhető, hogy más országok, s különösen Ausztria és Németország nem teszi meg ugyanezt, s így nem jön létre humanitárius katasztrófa határainktól délre. Vagy képesek lennénk akkor is félrenézni, és magasabbra húzni a kerítést?

Az úgy szokás, hogy – ha módunkban áll – a tengerből kimentjük azt, aki e nélkül belefulladna. Akkor is így van ez, ha egy hadihajó legénysége vagyunk, és mi süllyesztettük el az ő hajójukat. Tudjuk, hogy egy órával ezelőtt azon dolgoztak, hogy ők süllyesszenek el minket, amikor is a mi életünk múlt volna a jó szerencsén és az ő irgalmukon. Tudjuk, ha kimentjük őket, felelősek leszünk azért, hogy élelmezzük őket – pedig talán nekünk sincs elég – és saját országunkban megfelelő körülmények között tartsuk őket fogva a háború végéig. De mégis kimentjük őket, mert bele tudjuk élni magunkat a fordított helyzetbe.

Most ennél sokkal kevesebbről lenne szó. A kényelmes Európánkban kellene néhány ezreléknyi szerencsétlen felebarátunkat jó szívvel fogadni. Az 500 milliós Unió egésze erre természetesen képes lenne. Ha mind a kétmillióan eljönnek Törökországból, az még mindig csak négy ezreléke az Unió lakosainak, s velük 20%-al nőne az Unió iszlám lakosainak száma.

Normális időkben valóban az az alapfelütés, hogy az országhatárokat meg kell védeni. A schengen-i övezetben a védelem a külső országok feladata, akik ehhez a többiektől segítséget kapnak. E logikába illeszkedik az a szabály, hogy egy illegális menekültet vissza lehet küldeni abba az országba, amelynek kötelessége lett volna őt regisztrálni. Ha viszont megjelenik ennyi háborús menekült Schengen határán, akkor minden megváltozik. Menekültek százezrei már nem lehetnek csak a külső országok problémája. A dublini rendszer halott, fel kell váltani közös határvédelemmel, közös menekültrendszerrel. 

Hogy akkor majd még sokkal többen jönnek? Az összefüggés éppen fordított. Ahhoz is befogadó attitűd és nemzetközi együttműködés kell, hogy határt tudjunk szabni. Az Orbán kormány hiába hozott törvényt arról, hogy "legálisan", bírói döntéssel kiutasítunk mindenkit, aki volt olyan botor, hogy regisztrált és beadta a menekültkérelmet nálunk. Kitoloncolni már nem tudják ezeket az embereket, hisz Szerbia ugyan miért fogadná vissza őket? Hasonlóan, ha most a FRONTEX (az európai határőrizeti ügynökség) hajói kimentenek valakit a tengerből Görögország és Törökország között, akkor csak Görögországba, vagyis az EU-ba vihetik, hisz Törökország sem fogadja vissza őket. Ez a helyzet akkor változhat meg, ha Törökországgal és másokkal meg tudunk állapodni abban, hogy velük is közös a gond, közös a feladat.

Azzal védjük tán Európát, ha kíméletlenek vagyunk a menekültekkel? De hát mi marad Európából, ha lealjasulunk? Az persze igaz, hogy ha a világ véglegesen fel lenne osztva szegényekre és gazdagokra, akkor a migrációs probléma hosszú távon megoldhatatlan lenne. Nem lehetne megoldani se fallal, se a nélkül. De szerencsére látszik már, hogy a világ jövője nem a szegények és gazdagok elkülönült és gyűlölködő egymás mellett létezése. Hanem a kiegyenlítődés és együtt-létezés. Nézzük meg hogy jön fel Kína, és a volt "harmadik" világ jó része! Az átmenet az, amelyhez bölcsen kell viszonyulnunk.

Ha Európa falakkal akarja megvédeni gazdagságát, akkor menthetetlenül a történelem perifériájára sodródik. Ha hisz magában, hisz kultúrájában és emberségében, ha tud most nagyvonalú lenni, akkor az egyik alappillére lesz a globalizálódó jövőnek.

Merkelnek igaza van. De sajnos nagyon egyedül látszik lenni azzal, hogy felvállalta...